Az átlagosnál hűvösebb időjárás miatt elhúzódik az alapfajták virágzása. A jobb kötödés érdekében fontos még egyszer D. BB Gabonával illetve Bórral kezelni ezeket a fajtákat A Pedro virágzása még nem kezdődött el, de a kötődés serkentő anyagok használata már célszerű.
Kálium nitrát és a karbamid mellett Kondisolt is fontos nekik adni már ilyenkor is, a jövő évi minél nagyobb számú nőivarú rügyképzés miatt.
A Pedro virágzásához közeledve egyre fontosabb a réz jelenléte. Hatását mankocebbel tudjuk javítani, ami a kezdeti gnomónia fertőzések ellen is védenek.
M10-et ugyanúgy réz és mankocebbel kezeltük.
2017. 04. 22. - Gara Juli
A dió ültetvényünk növényvédelmével kapcsolatos gondolataimat, problémáimat szeretném az év során folyamatosan megosztani veletek abban a reményben, hogy felkeltheti érdeklődéseteket, segíti megelőzni a későbbiekben esetlegesen bekövetkező károkat.
A dió növényvédelmi technológiája jelenleg a baktériumos megbetegedés és a legyek által okozott károk, valamint a betakarításkor jelentkező minőség romlás megelőzésére nem tud olyan biztos választ adni, amelyet az elmúlt évtizedek gyakorlata alátámasztaná. Az általunk végrehajtott permetezéseket saját kertünk megfigyeléseire alapozzuk, valamint igyekszünk minden szakember véleményét begyűjteni és megosztani veletek.
Minden diótermesztőnek, növényvédősnek meg kell értenie, hogy az itt leírtak a fent említett esetek vonatkozásában, alig több mint ötletelés, de mi nem akarunk a biztos megoldásra évtizedeket várni, ezért saját próbálkozásunk alapján keressük a megoldást, bízva a sikerben. Felhívom a figyelmeteket, hogy az itt leírtakat mindenkinek saját viszonyaihoz kell alkalmaznia, kertjének fajtaösszetételét, fenológiai állapotát, időjárási viszonyait és sok más egyéb dolgot figyelembe véve, saját hasznára és kockázatára kell megterveznie a permetezéseket.
A mi kertünk 10 ha Milotai-10- ből és 10 ha Pedro fajtából tevődik össze, melyet 2005-ben telepítettünk, 7mx7m-es térállással. Az ültetvény Somogy megyében Nágocs település közelében található a Balatontól 20 km távolságra, 210-230 m tengerszint feletti magasságban keleti lejtésben.
A két fajta között főleg a baktériumos megbetegedésre való érzékenység vonatkozásában komoly különbségeket tapasztalok. Véleményem szerint a növényvédelem szempontjából a Milotai intenzív, Milotai kései, Milotai bőtermő, Alsószentiványi kései, Bonifác, stb. alkotnak egy csoportot, melyek a Pedro és a hazai tájszelektált fajták keresztezéséből lett szelektálva, ezek a fajták lényegesen érzékenyebbek a baktériumokra.
A tájszelektáció eredményeként a köztermesztésben elterjedt fajták, mint az Alsószentiványi 117, Milotai 10, Tiszacsécsi 83 stb., tapasztalataim alapján nálunk kevésbé érzékenyek a baktériumos betegségre.
2017. 04. 14. - Gara Miklós
A 2000-es évektől folyamatosan terjedtek el az intenzív, oldalrügyön termő dió fajták termesztésbe vonása itthon illetve más diótermesztő országokban, a nagyobb termés mennyiség reményében. Ahhoz, hogy ezek a fajták, képesek legyenek a bennük lévő a 3-4-szeres terméshozásra, komoly és fegyelmezett növényvédelmi technológia betartása szükséges.
Idén már 4. éve Somogy megyében Nágocs község külterületén, egy 11 ha-os Pedro fajtájú, 7 x7 m-es térállású (idén 11. nyaras) dióültetvényben végeztünk növényvédelmi vizsgálatokat. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tavaszi baktériumos fertőzések ellen irányuló eredményes védekezések időpontját egy újabb év megfigyeléseivel akartuk megerősíteni. Mivel nincs két ugyanolyan év ezért az eredmények és a következtetések néha ellentmondásosak. Megfigyeléseink elsősorban a baktériumos fertőzés elleni eredményes védekezés idejének meghatározására irányultak. Tavalyi év legfőbb tanulsága a viszonylag korai, virágzás előtt 7-10 nappal történő rezes kezelés fontossága. 2016 tavaszán, ebből kiindulva állítottuk be a permetezéseket (1. táblázat), parcellánként minimum 2 ha-os felületen.
Április 17-én az 1. képen látható fejlettségi állapotban voltak hajtások. A fertőzés mértékét június 2-án parcellánként 15 fa egy-egy ágán 20 db egymás után elhelyezkedő terméskezdeményen vizsgáltuk.
Parcella Rezes (rézoxiklorid) kezelések időpontjai
dózis: 2,5 kg/ha, 1000 l víz/ha
Fertőzés mértéke 06.02-án
1. 04.17. 30 %
2. 04.17. 04.22. 21 %
3. 04.17. 04.22. 05.03. 16%
táblázat: 2016. permetezések és a hozzájuk tartozó Xanthomonas arboricola pv.juglandis fertőzésének mértéke
Az idei évben a virágzás nagyon elhúzódó volt, a nő virágok május 6 és 13 között folyamatosan nyíltak. Az első tünetek május 24-én jelentek meg, de általánossá 27-én váltak (2. kép). A 10-15 napos inkubációs időket figyelembe véve a fertőzés május 12 körül lehetett. Május első két hetében szinte nem volt olyan nap, hogy ne esett volna az eső, ami jelentősen megnehezítette a permetezések kivitelezését, illetve nagyban kedvezett a baktérium fertőzésének. Annak ellenére, hogy a hőmérséklet hűvösebb volt a májusihoz képest, súlyos fertőzéstől tartottunk.
Egyre több szakirodalom foglalkozik a xantomónász rézzel szembeni rezisztencia kialakulásáról, ami nehéz helyzetbe hozza a dió termesztőket Európában és Amerikában is. Kaliforniában fejlesztették ki XanthoCastTM előrejelző modellt, hogy csökkenteni tudják a rezes kezelések számát, ugyanakkor a termelés biztonságát ne veszélyeztessék. A rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében pontosan kell a 2 – 3 rezes permetezést időzíteni.
Megfigyeléseink alapján elmondhatjuk, hogy idén is a tavalyihoz hasonlóan, a leghatékonyabb kezelések virágzás előtt voltak. Látva az elhúzódó virágzást jobb lett volna egy 04.22. és 05.03. kezelés. Az idei májusi időjárási körülmények nagyon kedveztek a baktériumos fertőzésnek, de a réz tartalmú szerekkel való védekezés lehetővé tette az eredményes termesztést.
Az alábbiakban saját gyakorlatunkat szeretném megosztani azokkal a gyümölcstermelőkkel, akik telepítésre vagy a pótlásfák ültetésére készülnek.
A jövedelmezőség szempontjából alapvető jelentősége van, hogy a fák teljes termőfelületüket hány év alatt érik el. Tapasztalataink szerint a befektetett munka és pénz bőven megtérül azáltal, hogy a fák koronaformától függően- akár két évvel hamarabb elérik a maximális termőképességüket. Ennek bizonyítására néhány képet mellékeltem.
A javaslat alapvetően saját, főként csonthéjasokkal kapcsolatos tapasztalatainkra épül, de úgy gondolom, hogy némi megfontolással általánosíthatók. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a jövedelmező termesztés alappillére az első évek folyamatos és erős növekedése. Ez az előny azonban, csak a termesztés valamennyi feltételének biztosításával érhető el. (tápanyagellátás, növényvédelem stb..)
Néhány gondolat a pótlásfák ültetéséről:
A forgatás hiánya miatt fontos, hogy az ültető gödör minél nagyobb legyen. Akik gondosan végzik a munkájukat, azok ősszel 1m × 1m területű, 0,5m mély ültető gödröt ásnak ki. Vannak, akik gödörfúróval, mások markolóval dolgoznak. A nagyobb gyökér részek eltávolítása után, a gödör betemetésénél, a talajhoz műtrágyát és szerves trágyát kell keverni. Mindkét trágya használata egyformán fontos.
Ezután Tavasszal, már csak akkora részt ásunk ki a tél folyamán megroskadt gödör helyéről, amekkorát a csemeték gyökérzete igényel.
Balatonboglár környékén az alábbi jellemző talajtani adottságok mellett gazdálkodunk:
Ph: 6,5 – 7,5
Arany féle kötöttség: 28 – 38
Mésztartalom: 0 – 15%
Az 1m × 1m × 0,5m –es méretű ültető gödörbe 0,5 kg káliumot (KCl) és 0,3 kg foszforos (P2O5) műtrágyát, valamint 30–40 kg szerves trágyát keverünk.
Az időpontot illetően, egy sor praktikus szempont alapján, kora tavaszra, március második felére időzítjük a pótlásokat.
Az ültetésre szánt fákat, az ültetés előtt már 5-7 nappal elkezdjük áztatni úgy, hogy a vermelőt 2 naponta vízzel elárasztjuk, ilyenkor a vesszőket is öntözzük.
A vermelőből kiszedett fák oldal vesszőit bevágjuk és a törzsmagasságot visszametszéssel kialakítjuk. A fa gyökereit átnézzük az esetleges golyvákat, törött sérült részeket eltávolítjuk, továbbá a gyökérágak végeiből 1-2 cm –t levágunk.
Ezután azz ültetésre előkészített fák gyökerét, gyökérnyakig agyagos pépbe mártjuk, ügyelve arra, hogy minél vastagabb legyen a gyökereken az agyagos bevonat (1-2 mm). A pép elkészítéséhez a következő anyagokat használjuk, 100 l vízhez keverve:
a gyökérnövekedést serkenti
a gyökér tápanyagfelvételét javítja
Visszaszorítja a gyökér közelében lévő parazita talajlakó gombákat
Az ültető gödörbe beállított fák gyökérágai közé nedves porhanyós szerkezetű talajt húzunk kapával úgy, hogy közben mozgatjuk, rázzuk a fát, hogy ne maradjon levegő a gyökérágak alatt.
A gyökerekre és a gyökerek közé fánként 0,15 kg Agroblen (18 hónapos) vagy Radistart turbó 0,06kg és 0,5kg Dudarit trágyákat szórunk egyenletesen úgy, hogy azt az új gyökerek minél hamarabb elérjék.
Agroblen helyett használható 0,06 kg/fa mennyiségben a 0,06 kg/fa Radistart Turbo készítmény, amellyel hasonlóan kedvezőek a tapasztalataink. Az előbb említett készítményeknek gyökerekre való rászóródása (tapasztalataink szerint) nem okozott a fáknak semmilyen problémát.
Az ültető gödröt lábbal betapossuk, úgy hogy a gödör felső harmada szabadon maradjon, amibe kb. 15 l víznek kell beleférnie, Ha ez nem sikerülne, akkor tányért kell kialakítani. Az ültetést követő 24 órán belül beöntözzük a fákat, az öntözővízhez 0,5 l/100l Demisol Foszfor Plusz és 5 l/100l Radifarm készítményt keverünk.
Miután a víz elszivárgott, a fákat egyenesbe állítjuk, az ültető gödröt földdel feltöltjük, ismét megtapossuk, majd tányért készítünk a fa köré, amelybe szerves trágyát szórunk és 5-10 cm vastag földet húzunk a trágyára.
Az így végrehajtott ültetés nyomán, még az igen száraz 2011-es évben is június végéig nyirkos maradt a fák gyökérzete körüli talaj.
Gyakori kérdés, hogy az oltványokat milyen mélyre ültessük. Javaslatom a következő: a faiskolában a talajszint, a törzsön látható nyomot hagyott. Ez a nyom 2-5 cm –rel a talajszint fölé kerüljön.
Lombtrágyák az első évben:
100 l vízhez:
Ezt az összetételt akkor kezdjük használni először, amikor a legfejlettebb levelek már kezdenek kiterülni. Háromszor egymás után, 10 naponként ismételve.
Május elejétől kezdve a lombtrágyát az alábbiak szerint módosítjuk:
100L vízhez:
Amennyiben a túlzott növekedés miatt, a visszatérő szélkárok jelentkeznének a május – júniusi időszakban, úgy a Zinicet ki kell hagyni a kezelésekből. A széles pásztákban akár az összes hajtást is letörheti a szél, ami rendkívül kellemetlen, hiszen a hajtások már ilyenkor már akár 0,5 m hosszúak is lehetnek.
A növekedést lassítani, a fásodást fokozni nekünk úgy sikerült, hogy az erős növekedésű hajtások végeiből 2-4 cm–t levágtunk. Ezzel 4-6 napra megállítottuk a hajtásnövekedést.
Szükség esetén 10-14 nap múlva érdemes újból megismételni. A hajtásnövekedésben ezek az enyhe visszacsípések a későbbiekben nem okoznak semmilyen látható nyomot. A növekedés iránya nem módosult és a hónaljhajtások sem vették át a központi hajtás szerepét.
A lombtrágyázást május -június folyamán 10-14 naponként ismételve végezzük.
Július közepétől augusztus végéig a következő lombtrágyákat 2 hetenként használjuk:
100 l vízhez:
Szeptember – október folyamán még 2-3 alkalommal lombtrágyázzunk az alábbi keverékkel:
100 l vízhez:
Természetesen a kezelések számát tekintve ez egy nagyon maximalista elvárás, ha ettől kevesebbszer van lehetőségünk a lombtrágyák alkalmazására már azzal is jól láthatóan módon segítjük az első éves növekedést, de önmagában az ültetésnél alkalmazott trágyák is sokat segíthetnek. A módszertől elvárható eredmény a 97-99% -os eredés, fánként 3-7 db 150- 200 cm hosszú vessző, erős másod –harmadrendű elágazásokkal.
Az elültetett fák legalább 70-80% -ának el kell érnie ezt az állapotot.
Nagyon fontos az ültetvény sorcsíkjának gyommentessége, mivel még a 4-5. évben is látható hátrányként mutatkozik a kezdeti évek gondatlansága.
Az első évekhez hasonlóan, a második évben is érdemes folytatni a lombtrágyás kezeléseket, még akkor is, ha számukat csökkentjük. A lombtrágyákhoz a keverhetőség figyelembevételével, szükség szerint növényvédőszert is adhatunk.
A vegetáció elején alkalmazott kezelések látványosabb eredményt adnak.
A fentiekben saját gyakorlatunkat írtam le. Az első két évben háti permetezőgéppel dolgozunk kis lémennyiséggel , így ezek az igen drága lombtrágyák nem olyan fájdalmasan nagy összegek.
Fontos megjegyezni, hogy a fenti technológiával elért erős növekedés előnyeit csak úgy tudjuk kihasználni, ha az első évben május végén elvégezzük a hajtásválogatást és az első és második évben egész nyáron zöldmetszéssel valamint kötözéssel segítjük a korona nevelés kívánt céljainak elérését. Ennek hiányában az erős növekedésű felfelé törő vesszők gyakran nem jó irányba nőnek és kevés, rossz állású oldalágat nevelnek, így a 200 cm hosszú vesszőket a következő év tavaszán 30 cm-re is vissza kell vágni.
A második évben is nagyon fontos a zöldmetszés és a kötözés, mert csak így érhető el, hogy a harmadik évben ne kelljen sok fás részt levágni. A fák erőteljes növekedése miatt a fás metszés feladatait. A nyár folyamán, több alkalommal végrehajtott zöld metszéssel elősegítjük a korona gyorsabb kialakítását.
A klasszikus olasz cseresznyetermesztő termőtájakon határozott fejlődés figyelhető meg.
A hagyományos és helyi fajták mellett egyre több új fajtát és új technológiát használnak a termelők, ezáltal tökéletes minőségű áruikkal évről-évre egyre biztosabban vannak jelen a piacokon.
Az ültetvények struktúrájában nagy különbségek vannak, attól függően, hogy melyik milyen piacokon kívánják a cseresznyét értékesíteni. Egyre több új, olasz, francia, kanadai és magyar fajtát telepítenek törpésítő alanyokkal. Ezek általában a Gisella 6 cseresznye és egy félig törpésítő hibrid meggy alany.
Az ültetvények sűrűsége és felépítése a terntinoi alma, illetve az emilia- romagnai körte ültetvényekre emlékeztetnek. A régebbi kertekben (ahol a nagyobb térállás miatt nagyobbak a fák) a szedők csak 5-10 kg termést tudnak óránként leszedni.
Az ültetvények fóliával történő befedése is egy az új technológiák közül. Egyelőre nyitott kérdés a fólia anyaga, illetve a beruházás magas költsége. Emiatt sok kisebb termelő nem tudja az első években lefedni a területét, hacsak nem kapnak támogatást vagy fognak össze egymással. A virágzáskor és az érés idején hirtelen lehulló csapadék nagy veszteséget okoz.
A legújabb telepítésekkor a legújabb technológiára alkalmas ültetvényeket létesítenek és a biztonságos termesztést tartják legfontosabbnak. A tenyészterülettől függően választják meg a koronaformát. A legjobb eredményeket az orsó koronaformával, magas sűrűség ( 800-1000 fa /ha), illetve a nyitott váza formával 500-700 fa/ha állománysűrűség mellett kaptak.
A szüretelő kocsik használata akár megtriplázhatja a leszedett gyümölcs mennyiségét.
A cseresznye az egyetlen gyümölcs faj, amit már az első nyártól lehet metszeni, rögtön a szüret után, ugyanakkor a rügydifferenciálódás miatt kedvezőbb a tavaszi metszés, illetve a hajtás visszavágása. Cél, hogy a hajtásrügyek virágdárdákká fejlődjenek, amit hajtás- visszacsípéssel is el lehet érni. Ez a technológia különösen a magas állomány sűrűségű ültetvényekre jellemző, ahol akár 2000-4000 fa is lehet hektáronként. Ezekben az ültetvényekben erősen törpítő alanyt használnak, és nem hagynak még erősebb ágakat se a fákon. A termesztés természetesen támrendszer mellett folyik és zöldmetszést. A zöldmetszés technikája a cseresznye esetében folyamatos fejlesztés alatt áll, a zöldmetszett fák hosszabb ideig képesek megtartani termőképességüket..
Növényvédelmi szempontból két nagyobb károkozója van a cseresznyének. Az egyik a Monilinia fructigena, amely megtámadja a virágot, a gyümölcsöt és a fás részeket is. A másik károkozója a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) ami egyes területeken már kizáró tényezője a közép-kései érésű cseresznye telepítésének. Az ellene való védekezést nehezíteti, hogy kivonták a dimetoát hatóanyagú készítményeket, új lehetőség viszont az anilin és a pirimidin- nitrogén tartalmú szénvegyületek engedélyezése.
A blumeriellás levélfoltosság és a baktériumos betegségek ( Pseudomonas spp. és a Xanthomonas spp.) ellen már jól kidolgozott védekezés technológiával rendelkeznek ezek a betegségek csak szórványosan fordulnak elő.
Észak-Amerikában és fejlett cseresznyetermelő országokban egyre inkább kezd elterjedni gyakorlatban is a gyümölcs gyors lehűtése vízzel, vagy hideg levegővel rögtön a szedés után. Csomagoláskor a cseresznyét műanyag kosárkákba rakják, és vékony műanyag fóliával zárják le, ezáltal olyan légkör alakul ki a gyümölcs körül, hogy az 2-3 hétig biztonságosan tárolható, illetve szállítható állandóan hűtött térben. Ezzel a technológiával távolabbi, akár a 3000 km re lévő Észak-Amerikai kaliforniai és washingtoni piacokra is elérhet a cseresznye, megtartva tökéletes minőségét. Ezt a módszert több európai országban is sikerrel alkalmazzák, közülük legeredményesebben Törökország kilépve ezáltal a világpiacra is.
Jó példa a trentinoi alma sikere, ahol egy régió erős piacot alakított ki azzal, hogy minden évben egyöntetű és tökéletes minőségű, integrált termesztésű almával jelenik meg a nemzetközi piacokon is. A cseresznye helyzete még nem ilyen fényes, kivételek persze mindig vannak, Olaszországban például a Puglia, Verona és Emilia-Romagna-ban sikerült már biztos láncot kialakítani a termelőtől a fogyasztóig. Ha ez a lánc valahol meg nem sérül, úgy a jó minőségű cseresznye ára akár 2-4 €/kg is lehet. Fontos, hogy a pultra kerülő termék egyöntetű és mindig ugyanolyan termékminőségű legyen. Ekkor már csak a szintén pultra kerülő apró gyümölcsű, olcsóbb cseresznyével kell felvennie a versenyt.
Termelői tapasztalatok a cseresznye alanyairól
Olaszországban elterjedt nézet, hogy a Gisella 5 alanyra oltott nemesek növekedési erélyét felére csökkentik, viszont ez a mérséklés tág határok között mozoghat, környezeti körülményektől függően (törzs keresztmetszet 12-100 cm2 ). Ez a leginkább törpésítő hatású alany, amelynek használatával magas fa egyedszámmal nagy termésátlagokat is el lehet érni. Könnyen alkalmazkodik a különböző területeken, jól ellenáll a hidegeknek, és a gyors termőre-fordulás jellemzi a ráoltott nemeseket. Néhány tanulmány szerint 2-4 nappal korábbi virágzást és érést eredményezhet, a meggy-alanyokhoz viszonyítva. Az F/12, a Colt és a Mazzard alanyokhoz viszonyítva a Gisella 5 biotikus stresszekkel szemben ellenállóbb, és kevésbé fogékony a vírusokkal szemben (PDV, PNRSV) is. Talajuntságra nem érzékeny, újra telepítés után is megtartja jó tulajdonságait.
A Gisella 5-nél erősebb vigoritású Gisella 6 inkább Amerikában terjedt el. A Gisella 6 szintén magas termőképességet kölcsönöz a nemesnek, viszont kedvezőtlen körülmények között a Gisella 5 nagyobb produktivitású. A különösen hideg teleken sok rügy károsodik, ennek a mértéke fajtától függő (a Gisella 5 jobban ellenáll a fagykároknak). A Gisella 5-höz képest a 6 kevésbé igényes a talaj termőképességére.
A Piku 1 20-25%-kal képes csökkenteni az F12/1, Colt és a meggyhez képest a növekedési erélyt, viszont körülbeleül 50%-kal nagyobb a törzskeresztmetszete a Gisella 5-höz viszonyítva, még a Gisella 6-nál is erősebb. Rosszabb környezeti körülmények között is magas termést produkál (magasabbat a Gisella 5-nél). Sok országban folyik (köztük Amerikában is) napjainkban a Piku 1 akár cseresznye, akár meggy alanykénti értékelése. Olaszországban Lapins nemes fajtát oltottak Gisella 5,6, Weiroot 13, 72, 158 és F12/1 alanyokra összehasonlításként. A Piku 1 mutatta a legjobb termőképességet, gyümölcsméretet és a legjobban tolerálta a bioltikus stresszt. a Piku1 tökéletes alany lehet azokon a területeken ahol a Gisella 5 nem alkalmas. Itt a fák nagyobbak lesznek, viszont jó termőképességűek. Németországbanés a Rajna völgyében a legalkalmasabb alany.
A Piku 3 még erősebb alany, így kedvezőtlen körülmények között is produktív marad a fa, viszont nagy méretük miatt nem lehet támberendezést alkalmazni. A ráoltott cseresznyefák 5. éves korukban 13 kg cseresznyét teremnek. Hagyományos gyümölcstermesztésnél alkalmazzák leginkább.
A fertőzés közelében a fiatal levelek hervadnak, száradnak és a fán maradnak.
A megbetegített növényi részek másodlagosan fertőző gombáknak is helyt adnak. Ezek között a leggyakoribb a Schizophyllum commune.
A gallyak háncs részében megtelepedő baktérium a fertőzött rész feletti részek hervadását okozza, míg a szállítószövetben megtelepedett kórokozók esetében akár 1-2 éven keresztül sem látható a betegség, csupán a fák esetleges gyengébb növekedése lehet szembetűnő, majd tavasszal a fák gyors és teljes hanyatlásnak indulnak.
A baktérium a teljes ágkeresztmetszetet megfertőzi (a kambiumot is), és veszélyezteti az újonnan képződő szállítónyalábokat. A kibocsátott toxinokkal akadályozza újonnan képződő faszövetek kialakulását, illetve a víz és az asszimiláták mozgását, ezáltal a távolabbi ágak és rügyek hervadását okozva.
A rákos ágak repedezettek, a sebek sötétbarnák. Ha eltávolítjuk a kéreg felső rétegét, friss fertőzés esetén vizenyős és büdös nekrotikus vonalakat látunk. A szövet is barna és a gyakori a mézgafolyás is. A baktérium inaktív periódusában a nekrotikus sáv száraz. Ezekben az időszakokban nehéz izolálni és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni a baktérium jelenlétét, és a jelenlevő gombák is zavaróak. A sérült ágak kérge alatt néhány milliméterrel azonban izolálható a Pseudomonas, ezért fontos, hogy a háncs megfelelő rétegéből származzon a minta.
Hajlamosító tényező:
A meleg hónapokban a Pseudomonas baktériumok szinte csak vegetálnak a növények felszínén, tüneteket nem okoznak. Ősszel passzív transzport útján, vagy a hideg miatt megnyíló kisebb sérüléseken (spontán fagyás-olvadás) kersztül juthat be a baktérium a fák szöveteibe, majd a szövetek szénhidrát tartalmát felhasználva osztódni kezd.
Franciaországban sok éve kutatják, hogy milyen tényezők okozhatják a betegség megjelenését, illetve súlyosságát.
A baktérium, más patogénokhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten 20 °C alatt aktív. A hideg egyrészt megkönnyíti a baktérium bejutását a fa szövetébe másrészt a tüneteket is súlyosbítja, a fertőzött ágrészek „szivacsos” jellegűvé válnak.
A csapadékos ősz és tél kedvez a betegség kialakulásának, illetve a rákosodás továbbterjedésének. A laza szerkezetű sok kapillárissal rendelkező, homokos, levegős talajtípusoknál a nagyobb gyökérlégzés miatt nő a víz felvétel mennyisége (ezáltal a szövetek víz ellátása) ami súlyosbítja a károsodás mértékét, ezért fontos olyan alanyok kiszelektálása és használata amelyek a gyökérfulladásra kevésbé hajlamosak.Talajtól függetlenül az alanyok hasonló mértékben érzékenyek a fertőzésre, amire sarjképzéssel reagálnak.
A baktérium sebeken, paraszemölcsökön, fagyrepedéseken illetve a levélripacsokon keresztül juthat be a fa szöveteibe és könnyen bejuttatható a kórokozó metszéskor is. A metszéskor használt eszközöket emiatt gyakran fertőtleníteni kell, illetve fontos a sebzáró anyagok használata.
A fertőzés a legintenzívebb időszaka az ősz vége és a tél eleje. Azokban az években várható a felszaporodásuk, amikor a tavasz hideg és csapadékos, ilyenkor vöröses ragadós, mézgás sebek keletkeznek, ami szintén más kórokozók bejutásának kapuja lehet.
Védekezési lehetőségek:
A termőhely kiválasztásánál fontos figyelembe venni a téli minimum hőmérsékleteket illetve a tavaszi fagyok mértékét. Megfelelő fajtahasználattal csökkenthető a betegség jelenléte illetve erőssége. Tapasztalatok szerint a kajszifajták közül az ’Aurora’, ’Carmen’, ’Portici’ és a ’Sweetcot®’ (Toyuda) fajták a legfogékonyabbak a betegségre. Mirabolán helyett más, gyökérfulladásra kevésbé érzékeny alany használata toleránsabbá teheti a fákat.
A hőmérsékletingadozás enyhíthető a fák törzsének fehérre meszelésével.
A metszési időszak lehetőleg ne essen október és január közé.
A réz tartalmú lemosó permetezést már a korai levélhullás időszakában el kell kezdeni.
A fagyzug-mentes termőhely kiválasztása, az alkalmas talaj, a késői metszési időszak betartása és az eszközök gyakori fertőtlenítése képeszik a kórokozó elleni védekezés alapját.. Az alkalmazott fertőtlenítő szer lehet Bordói lé (20%-os rézzel).
Célszerű az ültetvény szüret utáni öntözése és ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány (különös tekintettel a kalciumra).
Kémiai prevenciót jelenthet 3-4 rezes permetezés és az agrotechnikai műveletek fegyelmezett elvégzése.
| Műveletidőpontja | Művelettípusa | Hatóanyag | Dózis | Megjegyzés |
| augusztus-szeptember | fatörzs festés | Bordói lé | 25% Cu | Első 6 évben végezzük el a vázágak magasságáig |
| október-november | Bordói lé | 3-4 kezelés 8-10 napos közökkel | ||
| Tél vége | Metszés | Az eszközök gyakori fertőtlenítése, sebzárás | ||
| Tavasz eleje | Bordói lé | 2 kezelés 8-10 napos közzel fehérbimbós állapotig |
A hazai faiskolákban az őszibarack oltványokat őszibarackmagoncokra, mandulamagoncokra szemzik, illetve egyéb szilva alanyokra kerülnek. Inkompatibilitási problémák főleg szilvaalanyok kombinációjánál merülhetnek fel, viszont ez képes a leginkább csökkenteni a fák növekedési erélyét, bár ennek nincs akkora jelentősége, mint az almatermésűeknél, a nemes fajták gyengébb növekedése miatt. Lúgos kémhatású talajokon (7,5 pH felett) csökken a vas felvétele és a fa egyre inkább a vasklorózis tüneteit mutatja. Az ilyen talajokhoz a mandulabarack hibridek alkalmazkodnak a legjobban. Közepesen tűri az ilyen talajokat a szilva alany és legkevésbé alkalmasak az őszibarackmagoncok ilyenkor.
Vadőszibarack:
Az őszibarackmagonc a laza talajú, de jó vízellátású talajokon alkalmazható. A ráoltott fajtáknál általában középerős vagy erős növekedést okoz. A klorózisra érzékeny, már a 7%-nál nagyobb mésztartalmú talajokon nem érzi jól magát. A legtöbb őszibarack-termelő országban alanyként a nemes fajták magoncait használják a faiskolák.
Mandula:
Magyarországon a második legfontosabb őszibarackalany, más országokban viszont csak ritkán használják. Az alany lehetővé teszi ott is a termesztést, ahol az őszibarackalanyon a nemes fajta klorózis miatt már nem képes megélni. Melegigényesebb, mint a vadőszibarack, kevésbé télálló. A ráoltott fajták közepesen erős növekedésűek, a vadőszibarackhoz viszonyítva mindenképpen gyengébbek.
Mandulabarack:
A mandulabarack alanyok külföldön elsősorban kiváló rezisztenciájuk miatt váltak népszerűvé a termesztők és a faiskolák körében. Erős növekedésűek a ráoltott fák, viszont jól alkalmazkodnak a különböző talajokhoz. Elterjedtebb alany az ’Avimag’ és a ’GF677’ .
Szilva:
Nyirkos levegőtlen talajokon ajánlható csökkentett térállásban, bár a gyenge növekedésű alanyok nem igazán felelnek meg az őszibarack termesztésben, mert fontos az évi hajtásnövekedés.
A kajszifa pusztulás Észak-Olaszországban
Laboratóriumi vizsgálatok több különböző kórokozó jelenlétét igazolják, melyek közül a kajszifák korai fapusztulásában a Pseudomonas jelenléte a legjellemzőbb.
A legsúlyosabb fertőzéseket Piemonte és Emilia-Romagna tartományban tapasztalták. Azokon a területeken ahol már megjelent a betegség, nehéz egészséges állományt újra létrehozni és tartósan fenntartani.
Római és piemonti laboratóriumok közös kutatásokat végeztek a kórokozok izolálása vonatkozásában. A többszöri mintavételt követő vizsgálatok nyomán megállapították, hogy a Pseudomonas syringae pv. syringae illetve a P.s. pv. morsprunorum mindig jelen van fertőzött részeken és rendszerint a Cytospora és Phomopsis törzsekkel együtt fertőz.
A Pseudomonas syringae pvs. fajok tünetei minden csonthéjas esetében hasonlóak, a legtöbb európai országban gutaütés betegségként nevezik a leírt szindrómát.
Évről-évre komoly fapusztulások következnek be a gutaütés miatt, az oltvány gyümölcsösök szinte semmilyen, vagy csak csekély mértékű toleranciát mutatnak.
A vizsgálatok során megállapították, hogy a Pseudomonas baktérium-populáció a nyár folyamán csökken, a magas hőmérséklet és a szárazság idején éppen csak életben maradtak a baktériumok. Késő ősszel jutnak be a baktériumok a növények fatestébe ahol valószínűleg megtelepednek a szállító elemekben és a farész szöveteiben. A tél folyamán a beteg részek nagyobbodnak és a baktériumok felszaporodnak, következő tavasszal láthatóvá válnak a rákos sebek, ezt követően a vegetációban száradás és végül a fa pusztulása következik be. Téli mesterséges visszafertőzéskor megfigyelték, hogy ahol csak -1°C -2°C-os volt a téli minimum hőmérséklet, ott a fák nem fertőződtek, tavasszal nem jelentek meg rákos sebek az ágakon, míg a -5°C-os területeken már megjelentek a tünetek, akkor ha a fertőzés után 7-10 napig 0°C körüli a hőmérséklet. Valószínű, hogy a baktériumok felszaporodása azokon a téli napokon történik, amikor a hőmérséklet akár rövid időre is 5-12ºC közé melegszik. A baktérium teszi fagyérzékennyé a szöveteket és nem a hideg miatt hajlamosabbak a fertőzésre a fák. A jégkristály képződését elősegítő gócok miatt a szövetek már -2°C-nál is fagykárt szenvedhetnek.
Tünetek
A tünetek a tavasszal, lombosodáskor a legmarkánsabbak. A fertőzés közelében a fiatal levelek hervadnak, száradnak és a fán maradnak.
A megbetegített növényi részek másodlagosan fertőző gombáknak is helyt adnak. Ezek között a leggyakoribb a Schizophyllum commune.
A gallyak háncs részében megtelepedő baktérium a fertőzött rész feletti részek hervadását okozza, míg a szállítószövetben megtelepedett kórokozók esetében akár 1-2 éven keresztül sem látható a betegség, csupán a fák esetleges gyengébb növekedése lehet szembetűnő, majd tavasszal a fák gyors és teljes hanyatlásnak indulnak.
A baktérium a teljes ágkeresztmetszetet megfertőzi (a kambiumot is), és veszélyezteti az újonnan képződő szállítónyalábokat. A kibocsátott toxinokkal akadályozza újonnan képződő faszövetek kialakulását, illetve a víz és az asszimiláták mozgását, ezáltal a távolabbi ágak és rügyek hervadását okozva.
A rákos ágak repedezettek, a sebek sötétbarnák. Ha eltávolítjuk a kéreg felső rétegét, friss fertőzés esetén vizenyős és büdös nekrotikus vonalakat látunk. A szövet is barna és a gyakori a mézgafolyás is. A baktérium inaktív periódusában a nekrotikus sáv száraz. Ezekben az időszakokban nehéz izolálni és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni a baktérium jelenlétét, és a jelenlevő gombák is zavaróak. A sérült ágak kérge alatt néhány milliméterrel azonban izolálható a Pseudomonas, ezért fontos, hogy a háncs megfelelő rétegéből származzon a minta.
Hajlamosító tényező:
A meleg hónapokban a Pseudomonas baktériumok szinte csak vegetálnak a növények felszínén, tüneteket nem okoznak. Ősszel passzív transzport útján, vagy a hideg miatt megnyíló kisebb sérüléseken (spontán fagyás-olvadás) kersztül juthat be a baktérium a fák szöveteibe, majd a szövetek szénhidrát tartalmát felhasználva osztódni kezd.
Franciaországban sok éve kutatják, hogy milyen tényezők okozhatják a betegség megjelenését, illetve súlyosságát.
A baktérium, más patogénokhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten 20 °C alatt aktív. A hideg egyrészt megkönnyíti a baktérium bejutását a fa szövetébe másrészt a tüneteket is súlyosbítja, a fertőzött ágrészek „szivacsos” jellegűvé válnak.
A csapadékos ősz és tél kedvez a betegség kialakulásának, illetve a rákosodás továbbterjedésének. A laza szerkezetű sok kapillárissal rendelkező, homokos, levegős talajtípusoknál a nagyobb gyökérlégzés miatt nő a víz felvétel mennyisége (ezáltal a szövetek víz ellátása) ami súlyosbítja a károsodás mértékét, ezért fontos olyan alanyok kiszelektálása és használata amelyek a gyökérfulladásra kevésbé hajlamosak.Talajtól függetlenül az alanyok hasonló mértékben érzékenyek a fertőzésre, amire sarjképzéssel reagálnak.
A baktérium sebeken, paraszemölcsökön, fagyrepedéseken illetve a levélripacsokon keresztül juthat be a fa szöveteibe és könnyen bejuttatható a kórokozó metszéskor is. A metszéskor használt eszközöket emiatt gyakran fertőtleníteni kell, illetve fontos a sebzáró anyagok használata.
A fertőzés a legintenzívebb időszaka az ősz vége és a tél eleje. Azokban az években várható a felszaporodásuk, amikor a tavasz hideg és csapadékos, ilyenkor vöröses ragadós, mézgás sebek keletkeznek, ami szintén más kórokozók bejutásának kapuja lehet.
Védekezési lehetőségek:
A termőhely kiválasztásánál fontos figyelembe venni a téli minimum hőmérsékleteket illetve a tavaszi fagyok mértékét. Megfelelő fajtahasználattal csökkenthető a betegség jelenléte illetve erőssége. Tapasztalatok szerint a kajszifajták közül az ’Aurora’, ’Carmen’, ’Portici’ és a ’Sweetcot®’ (Toyuda) fajták a legfogékonyabbak a betegségre. Mirabolán helyett más, gyökérfulladásra kevésbé érzékeny alany használata toleránsabbá teheti a fákat.
A hőmérsékletingadozás enyhíthető a fák törzsének fehérre meszelésével.
A metszési időszak lehetőleg ne essen október és január közé.
A réz tartalmú lemosó permetezést már a korai levélhullás időszakában el kell kezdeni.
A fagyzug-mentes termőhely kiválasztása, az alkalmas talaj, a késői metszési időszak betartása és az eszközök gyakori fertőtlenítése képeszik a kórokozó elleni védekezés alapját.. Az alkalmazott fertőtlenítő szer lehet Bordói lé (20%-os rézzel).
Célszerű az ültetvény szüret utáni öntözése és ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány (különös tekintettel a kalciumra).
Kémiai prevenciót jelenthet 3-4 rezes permetezés és az agrotechnikai műveletek fegyelmezett elvégzése.
| Műveletidőpontja | Művelettípusa | Hatóanyag | Dózis | Megjegyzés |
| augusztus-szeptember | fatörzs festés | Bordói lé | 25% Cu | Első 6 évben végezzük el a vázágak magasságáig |
| október-november | Bordói lé | 3-4 kezelés 8-10 napos közökkel | ||
| Tél vége | Metszés | Az eszközök gyakori fertőtlenítése, sebzárás | ||
| Tavasz eleje | Bordói lé | 2 kezelés 8-10 napos közzel fehérbimbós állapotig |
Az olasz körte ültetvényekben döntő többségben birset használnak alanyként. A birs könnyen megfékezi a nemes erős növekedését, és a kis tenyészterületet is jól bírja. Ennek ellenére az utóbbi években új körte alanykutatások indultak Olaszországban. Forli-ban, Bologna-ban, Pisa-ban foglalkoztak a legtöbbet az új alanyok utáni kutatásokban.
Pisa-ban már 15 éve foglalkoznak különböző alanyok tulajdonságainak kutatásával és azok értékeléseivel. Conference fajtát használtak körte és birs alanyok összehasonlítására. A birsek között az Adams, BA29, SydoÒ ,Cts 212, EM A (itthon A birs-ként emlegetik) és EM C, a körték között a Kirchensaller, Farold®40 Daygon, Farold® 87 Daytor, Farold® 282 Dayre, Fox 11 és Fox 16 szerepelt.
Tapasztalataik szerint a körte alanyok egyértelműen erősebb növekedést okoztak a fajtánál (nagyobb a törzs növekedés és a metszés során eltávolított faanyag). A Kirchensaller volt a legerősebb, miközben a Farold® 40 és a Fox16 gyengébb növekedést mutatott. A birs alanyoknál a Sydo® indukálta a legerősebb növekedést, miközben az EM C határozottan gyengébb növekedést adott. Hozam szempontjából csökkenő sorban a következő sorrend alakult ki: Farold® 282, BA29, Fox 11, Farold® 40, Adams, Kirchensaller. A legkisebb termésmennyiséget az EM C alany (62kg/fa) adta. Ugyanennek a kísérleti programnak a keretében Uta-ban (CA) a Farold® 87 indukálta a legerősebb növekedést, hasonló szinten, mint a Sydo®. Jobban gyengítették a nemes növekedését az EM C, a Farold® 40 és 282 kombinációk. A Fox 11 , a birsek közül az Adams, a BA 29, és az EM A középerős növekedést okoz a fáknál. Uta-ban a kísérletek során a Kirchensaller alanyú fáknál gyengébb növekedést tapasztaltak mint Pisában, ahol ez az alany egyértelműen a legerősebb növekedést okozott a fáknál, itt az egyik leggyengébb növekedési erélyt produkálta. Magasabb termésátlagot ért el a Farold® 87 és a BA29 (117kg/fa), a sorban utána következik a birs Sydo®, Adams, EM A. Kisebb a terméshozam a Kirchensaller, Fox 16, Farold® 40 és 282 EM C alanyú fákon. A gyümölcsök méretét tekintve a birsek 20%-kal növelték a körték méretét a körte alanyokhoz képest.
Bolognai kutatások együtt zajlottak venetoi szakemberekkel. 8 körte alany fajtát szelektáltak és értékeltek DCA A74, C19, C91, D46, D50, E82, E105 végül az E110, ami Fox 9 néven kapott licenszet. Ezeket a körte alanyokat hasonlították össze a birs EM C és BA 29-cel. A kultúr faj az Abata Fetel, a Vilmos és a Conference volt. Az alanyokat 7 év után értékelve megállapították, hogy a Fox 9 (E110) 20%-kal erősebb növekedést adott, mint a BA 29, de még mindig erősen csökkentve a fák erőségét. Produktivitás szempontjából a következő sorrend alakult ki Abata Fetel (80kg/fa, 5. éves ültetvényben), Conference és Vilmos.
Forli-ban 1996-tól 2003-ig tartott egy program, melynek keretében a körte alanyokat kutattak, és értékeltek ültetvényekben. Eredményeik között figyelemre méltó az ISFO 81-23-05 (Conference X US 309) és ISFO 81-120-03 (Dr. Guyot X US 309). Az alanyokat Abata Fetel és Vilmos kombinációjával hasonlították össze magonc, Farold®40 Daygon és BA 29-cel. A vad magonc növekedési erélye hasonló a BA29-éhez, és meghaladja az ISFO új szelekcióinak növekedését. A legnagyobb termést a BA 29 alanyon mérték (32kg/fa). A birs alany a gyümölcsök méretében is felülmúlta az ISFO körte alanyokat.
Imola és Cesena szakemberi is összefogtak az eredményesebb kutatás érdekében. Célul tűzték ki a régi, jól ismert és az új, most induló alanyok összehasonlítását, és viselkedésük leírását, hiszen például a Pyrodwarf és az EM H alanyról nincsen valós összehasonlításokon, megfigyeléseken alapuló adat. Az első kísérletek Ferrara és Modena közeli ültetvényekben indultak 1998-ban. Saját gyökerén álló Abata Fetel-t és Vilmos-t hasonlítottak össze birs BA 29-cel és Sydo®-val, a körték közül a Fox 11, Farold® 40 Daygon, Farold® 69 Daymir és Pyrodwarf szerepelt az összehasonlításban. Modena-ban a kísérletek 2003-ban indultak. Oltványként telepítették az Abata Fetel-t és a Vilmos-t BA 29, EM H, Sydo®, körte alanyként a Farold® 40 Daygon, Farold® 87 Daytor és Pyrodwarf szerepelt. Az Abata Fetel növekedését FaroldÒ 40 és 87 körte alanyokon hasonlónak látták, mint a BA 29 és SydoÒ birseken. A hozam minden esetben kielégítő volt. A Farold® 40 és 87 igazolták jó hírüket. Abata Fetel növekedését a BA 29 és Sydo-hoz hasonlóan csökkentették, emellett a produktivitások is kielégítő. Az újabb alanyok közül a Pyrodwarf hasonló növekedést indukált, mint az EM H, de attól kisebb a termőképessége. Az új EM H birs alany terméshozamban a BA 29-et és a Sydot-t felülmúlta.
Ferrara-ban 8 éve foglalkoznak már alany összehasonlításokkal, és tulajdonságaik vizsgálatával. Tapasztalatuk, hogy a körték közül a Farold 69 és a Fox 11 hasonló mértékben gyengíti a fák növekedési erélyét, mint a BA 29 vagy a SydoÒ. Az összehasonlításban Abata Fetel-t használtak a kutatók. Termést illetően a birs alanyok jobbnak bizonyultak (átlagosan 68kg/fa), ami jó gyümölcs nagysággal párosul (> 300). Ugyanakkor a körte alanyok is kielégítő terméshozamot produkáltak, viszont a termésnagyságok 270g körül alakultak.
A kísérleteket összegezve megállapították, hogy a birs alanyok használata jobb eredményeket ad, mint az ugyanolyan körülmények között lévő körte alanyok, termőképesség, növekedési erély csökkentése és a korai termőre fordulás szempontjából. A BA 29, de leginkább a SydoÒ indukálta a legmagasabb terméshozamot, ami a legjobb gyümölcs mérettel párosult. Az olasz ültetvényekben szintén elterjedt EM C alanyok használatánál a körték minőségbeli romlását tapasztalták idővel, és a kiegyenlített termésbiztonság hiányát. Ezért a FaroldÒ 40 Daygon körte alany tulajdonságait kezdték vizsgálni, és a róluk alkotott pozitív benyomást igazolni. A benyomás jó volt, mivel a FaroldÒ 40 jól kontrollálta a fák növekedését és jó minőségű körtét szedhettek róla. Az új körte alanyok is jól debütáltak a kísérletek során, további vizsgálatok és azok értékelései szükségesek még a jövőben, hogy a szortimentet szélesíteni lehessen. Ilyen potenciális jelölt lehet az EM C birs alany, ami Abata Fetel-lel kombinálva jó eredményeket ad, mint agronómiai, mint áru-piaci szempontból. A jövő alanya lehet a Fox 9 klón, mely garantálja a kiegyenlített, magas termésátlagokat, és a Pyrodwarf, aminél elsősorban a gyümölcsminőségére irányuló adatok hiányoznak.
A birsek közül pozitív eredményekkel zárták a kutatások végét az Adams és az EM A alanyok. Mindkettőt kis felületeken használják a körték alanyaként, mivel az olasz termesztők jobban kedvelik a birsek közül EM C, a SydoÒ-t, míg a körte klónok közül a Fox 11, FaroldÒ 69 Daynir, FaroldÒ 87 Daytor, de a leggyakoribb a FaroldÒ 40 Daygon használata. Kedveltségük okát kevésbé jó minőségű, és kevésbé termékeny talajokhoz is jól alkalmazkodó képességük adja. A kísérlet eredményeinek fényében nem javasolják a vadkörte magoncot, a Kirchensaller körtét, azok kiemelkedő növekedési erélye és lassú termőre fordulása miatt, és a Cts212 birset a gyakori alany-nemes diszaffinitás és kiszámíthatatlan terméshozam miatt.
Összefoglalás a fő körte alanyok tulajdonságairól:
BA 29: Az alany könnyen szaporítható bujtással és dugványozással. Jó gyökeresedést okoz, és elég mélyen. Jól megfékezi az alany növekedését, és jó az affinitása a főbb fajtákkal (Bosc kobak és Vilmos). Lassítja a termőrefordulást a többi gyengébb birs alanyhoz képest, viszont hosszú ideig és jó minőségű gyümölcsöt ad. Még ma is nagyon elterjedt a közepes és alacsony sűrűségű ültetvényekben (<2500 fa/ha).
SydoÒ: Könnyen lehet bujtással, dugványozással szaporítani. Kicsit magasabban gyökerezik, mint a BA 29, ezért a termékeny talajokat kedveli a legjobban. Fontos, hogy a talajnak kellően alacsony legyen a mésztartalma. Kevésbé erős növekedésű, mint a BA 29. Az affinitása a nemesekkel jó. Korai termőre fordulás jellemzi az alanyt, és magas produktivitás, ami jó gyümölcs minőséggel párosul. A második leggyakrabban használt alany Olaszországban, leginkább a közepes és magas sűrűségű ültetvényekben használják (max. 4000fa/ha)
EM C: bujtással és dugványozással szaporítják. Magasan fekvő gyökere miatt, termékeny és öntözött talajra javasolják a szakemberek. A Conference és Decana del Comizio kombinációban jó, az Abate Fetel-lel közepes, kielégítő a Vilmos és Bosc kobak fajtákkal mutatott affinitási képessége. Gyenge növekedésű, és nagyon gyorsan termőre fordulnak ez erre oltott nemesek. Magas termésátlagokat és minőségeket produkál. Törpítő képessége miatt a legnagyobb sűrűségű (több mint 3000fa/ha) ültetvényekben használják, de ehhez a legjobb agronómiai tulajdonságok megléte szükséges.
Adams: szintén könnyű a tradicionális módszerekkel szaporítani a faiskolákban. Legszebben a termékeny, friss talajokon díszlik, de magasam elhelyezkedő gyökérrendszere miatt, öntözött területekre alkalmas csak. Hasonló növekedést okoz, mint az EM C, garantálja a gyors termőrefordulást. Jó és megbízható terméshozás jellemzi. Előnye a jó gyümölcs méret és minőség indukálása. A nagyobb sűrűségű ültetvényekben találkozunk használatával.
FaroldÒ 40 Daygon : az affinitási képessége az összes fajtával jó. Növekedési erélye hasonló vagy egy kicsit erősebb a BA 29-hez viszonyítva. Az erre szemzett fák később fordulnak termőre a birsekhez képest. Magas a hozam és jó minőségű a körte, viszont az átmérő nagysága elmarad a birsekétől.
EM H (A birs): az első kísérletek azt mutatják, hogy növekedési erélye hasonló, vagy csak egy kicsit erősebb, mint az EM C, vagy a többi törpítő birshez képest. Kevésbé jó az affinitása a Vilmos nemessel. Korai termőre fordulást okoz az Abate Fetel-nél, magas hozamot, és nagyon jó gyümölcs méretet kölcsönöz a nemesnek.
Fox 9: a klónt in vitro, mesterséges körülmények között is fel lehet szaporítani. Nagyon jó az affinitási képessége a legtöbb fajtával. Növekedési erélye a BA 29-hez hasonlít, esetleg kicsit erőteljesebb (Vilmos és Abate Fetel kombinációban +20%). Gyors termőre fordulását bizonyítja, hogy már a 3. évben lehet róla szüretelni. Magas termésátlagok, és jó termés minőség jellemzi ez alanyon álló fákat. Leginkább a kis és közepes sűrűségű kertekben ideális használatuk (max.2400 fa/ha), kevésbé jó minőségű talajokon is jó eredményeket adnak
PyrodwarfÒ: a legtöbb típusú talajhoz jól alkalmazkodik, erőssége gyengébb a BA 29-hez viszonyítva. Az affinitása jó a Vilmos és Abate Fetel fajtákkal. A termőre fordulása lassúbb a birsekhez képest. Produktivitása a Vilmos-sal kombinálva jó volt, Abate Fetel használva nemesként, nem kaptak kielégítő eredményeket az olasz kutatók.
Pyriam: jól megfékezi a nemes növekedését, és produktivitását tekintve a BA 29-cel hasonló eredményeket produkálnak (Vilmos fajtánál). A klón ígéretes, de nincs elég tapasztalat használatával Olaszországban.
| Hely | Körte alanyok | Birs alanyok | Összehasonlított fajta |
| Pisa | Kirchensaller | Adams | Conference |
| Farold®40 Daygon | BA 29 | ||
| Farold® 87 Daytor | SydoÒ | ||
| Farold® 282 Dayre | Cts212 | ||
| Fox 11 | EM A | ||
| Fox 16 | EM C | ||
| Bologna, Veneto | DCA A74 | EM C | Abata Fetel, Vilmos, Conference |
| C19 | BA 29 | ||
| C91 | |||
| D46 | |||
| D50 | |||
| E82 | |||
| E 105 | |||
| E 110(Fox 9) | |||
| Forli | ISFO 81-23-05 | BA 29 | |
| ISFO 81-120-03 | Abata Fetel , Vilmos | ||
| magonc | |||
| Farold®40 Daygon | |||
| Ferrara | Pyrodwarf | EM H | Abata Fetel, Vilmos |
| magonc | BA 29 | ||
| Fox 11 | Sydo® | ||
| Farold® 40 Daygon | |||
| Farold® 69 Daymir | |||
| Modena | Pyrodwarf | BA 29 | Abata Fetel, Vilmos |
| Farold® 87 Daytor | EM H | ||
| Farold® 40 Daygon | Sydo® |
Laboratóriumi vizsgálatok több különböző kórokozó jelenlétét igazolják, melyek közül a kajszifák korai fapusztulásában a Pseudomonas jelenléte a legjellemzőbb.
A legsúlyosabb fertőzéseket Piemonte és Emilia-Romagna tartományban tapasztalták. Azokon a területeken ahol már megjelent a betegség, nehéz egészséges állományt újra létrehozni és tartósan fenntartani.
Római és piemonti laboratóriumok közös kutatásokat végeztek a kórokozok izolálása vonatkozásában. A többszöri mintavételt követő vizsgálatok nyomán megállapították, hogy a Pseudomonas syringae pv. syringae illetve a P.s. pv. morsprunorum mindig jelen van fertőzött részeken és rendszerint a Cytospora és Phomopsis törzsekkel együtt fertőz.
A Pseudomonas syringae pvs. fajok tünetei minden csonthéjas esetében hasonlóak, a legtöbb európai országban gutaütés betegségként nevezik a leírt szindrómát.
Évről-évre komoly fapusztulások következnek be a gutaütés miatt, az oltvány gyümölcsösök szinte semmilyen, vagy csak csekély mértékű toleranciát mutatnak.
A vizsgálatok során megállapították, hogy a Pseudomonas baktérium-populáció a nyár folyamán csökken, a magas hőmérséklet és a szárazság idején éppen csak életben maradtak a baktériumok. Késő ősszel jutnak be a baktériumok a növények fatestébe ahol valószínűleg megtelepednek a szállító elemekben és a farész szöveteiben. A tél folyamán a beteg részek nagyobbodnak és a baktériumok felszaporodnak, következő tavasszal láthatóvá válnak a rákos sebek, ezt követően a vegetációban száradás és végül a fa pusztulása következik be. Téli mesterséges visszafertőzéskor megfigyelték, hogy ahol csak -1°C -2°C-os volt a téli minimum hőmérséklet, ott a fák nem fertőződtek, tavasszal nem jelentek meg rákos sebek az ágakon, míg a -5°C-os területeken már megjelentek a tünetek, akkor ha a fertőzés után 7-10 napig 0°C körüli a hőmérséklet. Valószínű, hogy a baktériumok felszaporodása azokon a téli napokon történik, amikor a hőmérséklet akár rövid időre is 5-12ºC közé melegszik. A baktérium teszi fagyérzékennyé a szöveteket és nem a hideg miatt hajlamosabbak a fertőzésre a fák. A jégkristály képződését elősegítő gócok miatt a szövetek már -2°C-nál is fagykárt szenvedhetnek.
Tünetek
A tünetek a tavasszal, lombosodáskor a legmarkánsabbak. A fertőzés közelében a fiatal levelek hervadnak, száradnak és a fán maradnak.
A megbetegített növényi részek másodlagosan fertőző gombáknak is helyt adnak. Ezek között a leggyakoribb a Schizophyllum commune.
A gallyak háncs részében megtelepedő baktérium a fertőzött rész feletti részek hervadását okozza, míg a szállítószövetben megtelepedett kórokozók esetében akár 1-2 éven keresztül sem látható a betegség, csupán a fák esetleges gyengébb növekedése lehet szembetűnő, majd tavasszal a fák gyors és teljes hanyatlásnak indulnak.
A baktérium a teljes ágkeresztmetszetet megfertőzi (a kambiumot is), és veszélyezteti az újonnan képződő szállítónyalábokat. A kibocsátott toxinokkal akadályozza újonnan képződő faszövetek kialakulását, illetve a víz és az asszimiláták mozgását, ezáltal a távolabbi ágak és rügyek hervadását okozva.
A rákos ágak repedezettek, a sebek sötétbarnák. Ha eltávolítjuk a kéreg felső rétegét, friss fertőzés esetén vizenyős és büdös nekrotikus vonalakat látunk. A szövet is barna és a gyakori a mézgafolyás is. A baktérium inaktív periódusában a nekrotikus sáv száraz. Ezekben az időszakokban nehéz izolálni és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni a baktérium jelenlétét, és a jelenlevő gombák is zavaróak. A sérült ágak kérge alatt néhány milliméterrel azonban izolálható a Pseudomonas, ezért fontos, hogy a háncs megfelelő rétegéből származzon a minta.
Hajlamosító tényező:
A meleg hónapokban a Pseudomonas baktériumok szinte csak vegetálnak a növények felszínén, tüneteket nem okoznak. Ősszel passzív transzport útján, vagy a hideg miatt megnyíló kisebb sérüléseken (spontán fagyás-olvadás) kersztül juthat be a baktérium a fák szöveteibe, majd a szövetek szénhidrát tartalmát felhasználva osztódni kezd.
Franciaországban sok éve kutatják, hogy milyen tényezők okozhatják a betegség megjelenését, illetve súlyosságát.
A baktérium, más patogénokhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten 20 °C alatt aktív. A hideg egyrészt megkönnyíti a baktérium bejutását a fa szövetébe másrészt a tüneteket is súlyosbítja, a fertőzött ágrészek „szivacsos” jellegűvé válnak.
A csapadékos ősz és tél kedvez a betegség kialakulásának, illetve a rákosodás továbbterjedésének. A laza szerkezetű sok kapillárissal rendelkező, homokos, levegős talajtípusoknál a nagyobb gyökérlégzés miatt nő a víz felvétel mennyisége (ezáltal a szövetek víz ellátása) ami súlyosbítja a károsodás mértékét, ezért fontos olyan alanyok kiszelektálása és használata amelyek a gyökérfulladásra kevésbé hajlamosak.Talajtól függetlenül az alanyok hasonló mértékben érzékenyek a fertőzésre, amire sarjképzéssel reagálnak.
A baktérium sebeken, paraszemölcsökön, fagyrepedéseken illetve a levélripacsokon keresztül juthat be a fa szöveteibe és könnyen bejuttatható a kórokozó metszéskor is. A metszéskor használt eszközöket emiatt gyakran fertőtleníteni kell, illetve fontos a sebzáró anyagok használata.
A fertőzés a legintenzívebb időszaka az ősz vége és a tél eleje. Azokban az években várható a felszaporodásuk, amikor a tavasz hideg és csapadékos, ilyenkor vöröses ragadós, mézgás sebek keletkeznek, ami szintén más kórokozók bejutásának kapuja lehet.
Védekezési lehetőségek:
A termőhely kiválasztásánál fontos figyelembe venni a téli minimum hőmérsékleteket illetve a tavaszi fagyok mértékét. Megfelelő fajtahasználattal csökkenthető a betegség jelenléte illetve erőssége. Tapasztalatok szerint a kajszifajták közül az ’Aurora’, ’Carmen’, ’Portici’ és a ’Sweetcot®’ (Toyuda) fajták a legfogékonyabbak a betegségre. Mirabolán helyett más, gyökérfulladásra kevésbé érzékeny alany használata toleránsabbá teheti a fákat.
A hőmérsékletingadozás enyhíthető a fák törzsének fehérre meszelésével.
A metszési időszak lehetőleg ne essen október és január közé.
A réz tartalmú lemosó permetezést már a korai levélhullás időszakában el kell kezdeni.
A fagyzug-mentes termőhely kiválasztása, az alkalmas talaj, a késői metszési időszak betartása és az eszközök gyakori fertőtlenítése képeszik a kórokozó elleni védekezés alapját.. Az alkalmazott fertőtlenítő szer lehet Bordói lé (20%-os rézzel).
Célszerű az ültetvény szüret utáni öntözése és ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány (különös tekintettel a kalciumra).
Kémiai prevenciót jelenthet 3-4 rezes permetezés és az agrotechnikai műveletek fegyelmezett elvégzése.
| Művelet időpontja | Művelet típusa | Hatóanyag | Dózis | Megjegyzés |
| augusztus-szeptember | fatörzs festés | Bordói lé | 25% Cu | Első 6 évben végezzük el a vázágak magasságáig |
| október-november | Bordói lé | 3-4 kezelés 8-10 napos közökkel | ||
| Tél vége | Metszés | Az eszközök gyakori fertőtlenítése, sebzárás | ||
| Tavasz eleje | Bordói lé | 2 kezelés 8-10 napos közzel fehérbimbós állapotig |
Olaszországban új, korai és kései francia kajszifajták bevezetésével szélesítik az érési időt. Az idény széthúzásán túl nemesítési cél a gyümölcs jó íze és külleme is. A Rivista di Frutticoltura című olasz szaklap ismertette a legújabb fajtákat.
Az Escande faiskola az 1990-es évek elejétől foglalkozik az amerikai és európai kajszifajták keresztezésével, céljuk, hogy a kívánt, kedvező tulajdonságok egyetlen fajtában egyesüljenek. E program keretében szelektálták a Pinkcot® (Cotpy), a Kioto, a Spring Blush® (EA 3126TH) és a Big Red® (EA 4006) fajtákat is.
A Pinkcot® (Cotpy) közepes érési idejű, és sík területeken is termeszthető fajta, közepesen erős fát nevel. Érése az Orange Red® (Barth) fajtát 5-6 nappal előzi, jóízű, közepesen magas Brix-értékű (11,5-12) gyümölcsöt terem.
Érzékeny az egyenletes vízellátásra és az átlagosnál nagyobb a nitrogénszükséglete. A gyümölcs húsa narancssárga, lédús, jó 
állagú. Héja közepesen vastag, ennek köszönhetően jól bírja a manipulálást, a gépi válogatást. Gyümölcssavai harmonikusak, nem tolakodóak. Magja kicsi, kerek. Kiemelkedően jól tárolható, hűtőházban, és pulton is sokáig eltartható, optimális szedési idő mellett.
A gyümölcs megjelenése is kivételes: kerekded alakú, fényes héjú, élénk narancssárga alapszínen 60%-os az egyöntetűen piros fedőszín. Nem túl erős terhelés mellett a gyümölcs mérete minimum 3A/4A, maximum 5A. Hozama termőre fordulás után eléri a 15-20 tonnát hektáronként. Az 4A méretű gyümölcs átlagos tömege 85 gramm. Szedni 2-3 menetben kell, időpontját a Ctifl színkód alapján határozzák meg. A nemesítők az alapszín 7-8-as értékénél ajánlják a szedést. A gyümölcsön optimális terhelés mellett nincsenek repedések sem a kocsánynál, sem a csúcsi részen.
Porzófákat mindenképpen telepíteni kell mellé, legalább 20 százalékban, erre alkalmas fajták: Portici, Carmen Top®, Sweet Red®, Redsylver, Spring Blush® és a Big Red®.
A Kioto fajtát nem sokkal az előző fajta után szelektálták. Öntermékeny, középkésőn, 3 nappal a Goldrichután érik. Finom ízét a 13° Brix érték igazolja. Húsa narancssárga, lédús és jó állagú. A gyümölcs héja sima, fényes, nem reped, a vastagsága tárolás szempontjából is kedvező. A gyümölcs alakja tojásdad, narancssárga alapszínen, 65-75 százalékos élénkpiros fedőszínnel.
Feltűnő piros színe és a fényes héj miatt a gyümölcsök különösen mutatósak.
Két-három menetben lehet szedni. Ha jó érettségben szüretelik, akkor nem reped a kocsánynál sem, a tapasztalatok szerint ez a Ctifl színkód szerint az alapszín 7-8. értékénél van.
A termőkorú ültetvény, kiegyensúlyozott terhelés mellett 25 tonnás hektáronkénti termést ad. Ennél a fajtánál szinte kötelező a ritkítás, így érhető el, hogy a termés többsége a 2A-3A mérettartományba essen.
A Kioto fája közepesen gyenge növekedésű, termesztésénél kulcsfontosságú a helyes metszés. Igényli a szüret utáni zöldmetszést is, így a lombkorona belső részeit több fény éri, ezzel erősítve a rövid hajtásokat, a termődárdákat, megelőzve kopaszodást. Szükséges a téli metszés is, amikor eltávolítják az erősebb ágakat.
Az 1990-es évek végén egy szerencsés keresztezés alkalmával figyeltek fel a napjainkban már Spring Blush® (EA 3126TH) néven ismert fajtára. Különösen a mediterrán vidékeken díszlik szépen, ahol az Early Blush® (Rutbhart) fajtával egy időben érik. Gyümölcse nagyon ízletes (13° Brix), ha megfelelő érettségi állapotban szedik. A gyümölcs húsa narancsszínű, lédús. Héja közepesen vastag, emiatt jól bírja a válogatást, tárolást és szállítást. A fák meghálálják a telepítést követő 2 évben a tenyészidőszakban kijuttatott nagyobb nitrogénadagot, növekedésük gyorsan megugrik. Különösen feltűnő a gyors növekedés az újraoltott fák esetében. A gyümölcs eltarthatósága hűtőházban, és a boltok pultjain 1-1 hét. Formája nem teljesen kerek, alapszíne élénk narancssárga, fedőszíne 60-70 százalékban egyöntetűen piros, méretük a 2A (55%)–3A (35%) tartományba esik. Az intenzív, élénk szín és fényes héj miatt különösen vonzó a vevők számára.
A fák gyorsan termőre fordulnak, és megbízhatóan teremnek 18-20 tonnát hektáronként. A szüret szintén 2-3 menetben zajlik. Az első szedés nem lehet korábban, mint hogy a gyümölcsök alapszíne eléri a Ctifl színkódskálán legalább a 7-es értéket. Szedéskor a gyümölcs nem sérül a kocsánynál, egyenletesen helyezkednek el a fán. A rosszul megválasztott szüreti idő azonban nagymértékben rontja a gyümölcs minőségét, és ezáltal a korai piac megbízhatóságát, jó hírét is.
A fák erős növekedési erélyűek. A gyümölcsminőség megtartása érdekében fontos, hogy a másodéves ágakra és a termő dárdákra irányítsuk a termésképződést. Az elágazódás serkentésére javasolható a korona kialakításakor a hajtásvég visszacsípése. Ezzel a módszerrel később is eredményesen fiatalítható a korona.
Ennél a fajtánál is fontos a porzó fák telepítése (Pinkot®, Sylred, Big Red®, Aurora Rutb hart, Sweet Red®). A biztonság növeléséért legalább 2 porzófajtát ajánlanak a nemesítők.
Idénynyitó fajtának számít a Big Red® fajta is, amelyet szintén az Escande csoport nemesített. Érése 10 nappal követi a Pinkcot®-ot (körülbelül akkor érik, mint a Goldrich).
Finom ízű, gyümölcshúsa nagyon illatos és lédús, 15° Brix értékű. Héja közepesen vastag, emiatt ez a fajta is válogatható géppel és jól viseli a szállítást. Hűtőházban akár 2 hétig is eláll, pulton tarthatósága egy hét. Külleme tetszetős, fényes, 75-85 százalékos nagyon piros fedőszíne miatt a vásárlók szívesen választják.
A gyümölcsök 65 százaléka a 2A, 35 százaléka a 3A mérettartományba esik. Termőkorban, kiegyensúlyozott terhelés mellett 18-20 tonnát terem hektáronként. A szüret 2-3 menetben történik, fontos, hogy ne kezdjék túl korán az első szedéseket. Megtévesztő lehet, hogy a piros szín gyorsan kialakul, a fán való egyenletes, jó elhelyezkedés következtében viszont a gyümölcs még nő az utolsó napokban.
A fák növekedési erélye nagyon erős. Gyorsan termőre fordul és korán magas termésátlag elérésére képes az ültetvény. ABergarouge® (Arivi) fajtához hasonlóan a nemesítők ennél a Big Rednél is több vázág meghagyását javasolják a metszés során. Úgy kell alakítani a fát, hogy az első-másodéves fákon kialakított éves vesszőkön, azaz a leendő vázkaron ne legyenek gyümölcsök.
A Big Red® fajta önmeddő, emiatt porzó fákra van szükség. Erre alkalmas fajták: Pinkcot®, Sylred, Spring Blush®, Early Blush Rutbhart és Sweet Red®.
BAN ( Brown Apical Necrosis) – Barna csúcsi elhalás Magyarországon
A barna csúcsi elhalást 1998-ban Belisario és munkatársai írták le Észak-Olaszországban. A betegség főleg nedves, meleg évjáratokban illetve jégverés után jelentkezik, a fertőzés mértéke akár 60%-os is lehet.
A fajták különböző fogékonyságot mutatnak a betegséggel szemben, de egyértelmű, hogy az új, intenzív fajták (Lara, Sunland, Pedro) sokkal érzékenyebbek. A 2010-es esős évjárat Magyarországon is elsősorban az intenzív fajták (Milotai bőtermő, Milotai kései, Milotai intenzív) esetében okozott közel 90%-os termésveszteséget.
A barna csúcsi elhalás – a név is tükrözi a tipikus tünetet: a fertőzés a bibepontnál indul a bél felé, aminek következtében a belső szövetek is rothadásnak indulnak.
Az olasz kísérletek és visszafertőzések után megállapították, hogy a BAN egy olyan komplex betegség, amelyet több gomba okoz (Alternaria spp. , Fusarium spp. és a Phomopsis sp.) a fő kórokozó a Fusarium spp. A tipikus dió gombabetegségek (Xaj, Gnomonia leptostyla) szintén okozhatnak barna foltokat a burkon, de nincsenek a Xaj-ra jellemző feketés, ragacsos foltok és azokat körülvevő sárgás gyűrűk illetve a Gnomonia-ra jellemző szabad szemmel is látható acervuluszok a barnás-szürkés foltokon.
A védekezés stratégiája még nincs kidolgozva. A betegség élettanát, fertőzését vizsgálják még a szakemberek, de francia kutatások bizonyítják, hogy mankoceb, tebukonazol és tiofanát-metil virágzáskori (május eleje-közepe) használatával hatékonyan lehet a betegség ellen védekezni. A jövő feladata, hogy ellenálló fajtákat szelektáljanak, illetve a pontos növényvédelmi technológia kifejlesztése.
2011. május 5-6. Olaszország San Donae, Piave
Május 5-én egy kisebb csoport utazott Olaszországba, hogy a BAN-nal kapcsolatban néhány fontos kérdésre választ vagy legalább iránymutatót kapjanak. Az új, oldalrügyön termő intenzív dió fajták állandó betegeskedése, termesztés technológiával kapcsolatos kérdések és az új betegség a BAN szemben védekezési stratégia adta a kérdések gerincét. A jól megszervezett úton az olasz kollégák, az igazgatótól a főkertészig mind azon voltak, hogy kérdéseinkre, kételyeinket legpontosabb választ kaphassuk.
San Donae Piave melletti 90 ha-os dió ültetvényt látogattunk meg, aminek nagyobb részén Lara ®-t, és 1ha-on mintegy fajta összehasonlításként ’Chandler’-t termesztenek.
A meglátogatott dió-ültetvény a magyar szemnek első benyomásra szokatlan. A 7 x3,5 méteres sor- és tőtávolság a sorközök füvesítése mellett igazán meglepő. A fákat minden 3. évben síkfalmetsző géppel metszik, így az oldalrügyön termő Lara® vesszők csúcsain hármasával jelentek meg termések. A metszés megújítja a fás részeket és az új vesszőn képződő termés mérete és mennyisége is nagyobb.
A termés 60%-a 34-38 mm-es átmérő közötti, amit a legjobb áron tudnak értékesítenek. A Lara® dióra finom íze és világos, szép megjelenése miatt mindig van kereslet, még ha drágább is, elit árunak számít Európa piacán. Növényvédelmi okok miatt nem hagyják, hogy a fák 6-7 méternél magasabbra nőjenek, emellett a felkopaszodás is veszély a sötétben maradó alsó részeknél. Az olasz szakemberek elmondták, hogy a fáik alacsonynak tűnhetnek dió termesztési berkekben, mégis ezek az ültetvények produkálják a legnagyobb, 4-5,5 t/ha termésátlagokat.
Minden 11. sorba ’Franquette’-t és ’Fernort’-t ültettek porzónak, bár tapasztalatuk szerint van átfedés a Lara ® nő és a hím virágainak virágzásában és jó a fajtán belüli megporzás, így valójában szükségtelen a porzó fák jelenléte.
Az ültetvény optimális vízellátását tartják a diótermesztésük egyik legsarkalatosabb pontjának. 4 különböző mélységben elhelyezett szenzor méri a talaj nedvesség tartalmát és a földalatti kiépített öntözőrendszerrel pótolják a vizet és a szükséges tápanyagokat is. Önkritikusan elmondták, hogy a telepítést követően túl sűrűn öntözték a fákat, így a gyökerek a talaj felszíne közelében, 30-40 cm-es mélységben helyezkednek el, ami a Lara kevésbé jó alany kompatibilitása miatt sem szerencsés. Évente többször végeznek levél analízist, különösen odafigyelnek a Fe/N arányra. Vallják, hogy a hiánytünetek megjelenésekor már nem eredményes a kezelés . Rezet és vasat nem juttatnak ki egy menetben, mert együtt olyan komplexet alkotnak amely a növény számára felvehetetlen. Szintén ennek a problémának megoldására a sorközökbe különleges gabona keveréket vetnek, amelynek a gyökere a vasat a diófák számára is felvehető formává alakítja, ezáltal vas-utánpótlás csak többlet termés esetében szükséges.
Virágképzést bór kijuttatásával indukálnak, tapasztalataik szerint a dió nagyon meghálálja a kálcium-trágyázást is-
Növényvédelmük gerincét 3 kór és károkozó adja. Rügypattanástól virágzásig védekeznek Xantomonas arboricola pv. juglandis ellen. Ha az első védekezéssel sikerül megfogni a baktérium terjedését, akkor a szezonban már nem kell külön védekezni ellene, még egy nyári esetleges jégveréskor sem fertőz újra. Évente 10-12 alkalommal permeteznek, 7-8 alkalommal almamoly ellen. Rügypattanáskor rézzel, virágbimbók megjelenésekor mankoceb és réz keverékével permeteznek. Virágzáskor tebukonozol hatóanyagú készítményt használnak, virágzás után viszont már csak almamoly ellen védekeznek (az első 6 védekezéskor rezet mindig használnak).
Az utóbbi időben Olaszországban is felfigyeltek a BAN tünetegyüttesre, a betegség tüneteit egyre több ültetvényben tapasztalják. A leginkább virágzáskor fertőző kórokozó-együttes ellen tebukonozol és mankoceb hatóanyagú szerekkel védekeznek. Tapasztalataik szerint az inkubációs idő hőmérséklettől függően 30 és 60 nap között változik. A fertőzés a virágzás befejeztével jelentéktelenné válik. Megfigyeléseik szerint a ’Chandler’ fajtát a BAN előfordulása sokkal kisebb (szinte egyáltalán nem fertőzi), viszont a baktériumokkal szemben sokkal érzékenyebb, mint a Lara®.
Nagy gondot okoz nekik is az almamoly kártétele. A 3 nemzedékes molynak az 1. nemzedéke okozza a legnagyobb károkat, az idén bevonásra kerülő kitinszintézis gátlót nem használhatják, így viszont kevés szer marad, amivel hatékonyan képesek megvédeni a dió gyümölcsöt.
Sajnos nincs még igazán hatásos védekezési és növényvédelmi stratégiájuk a gyökérnyaknál fertőző Phyophttora cinnamomi ellen. Fő terjedési forrásuk az fertőzött oltványok telepítése, majd később vízzel terjed. Emiatt a tulajdonsága miatt inkább algaként kezelik a baktériumot, melynek jelenléte a magas talajvízű területeken szinte állandó. Megoldás lehet egy rezisztens alany szelektálása.
Az olasz szakemberek francia Carcasson régió dió termesztőivel állandó kapcsolatban állnak, tapasztalatokkel és eredményekkel segítik egymást . Említést tettek egy különbségről: Franciaország déli részein sokkal inkább a baktériumos fertőzés dominál, BAN által okozott fertőzés nem jelentős és almamoly ellen sem kellvédekeziük.
